Az Országgyűlési Könyvtár bemutatása
A könyvtárba minden 18 éven felüli magyar és külföldi állampolgár beiratkozhat. Beiratkozott olvasóink közel 80 %-a felsőoktatási hallgató, elsősorban joghallgatók, történészek és politológusok. Az első alkalommal történő, valamint az olvasójegy érvényességének lejártát követő első belépéséhez előzetes bejelentkezés, regisztráció szükséges. A parlamenti felhasználók (országgyűlési képviselők, nemzetiségi szószólók, európai parlamenti képviselők, a Hivatal munkatársai, szakértői, a Miniszterelnökség, az Országgyűlési Őrség tagjai, munkatársai) alanyi jogon tagjai a könyvtárnak.
A könyvtár a nyilvános olvasók számára nem kölcsönöz, csak helyben használat lehetséges. A parlamenti felhasználók a kölcsönzési szabályzatban foglaltak szerint kölcsönözhetik ki a könyvtári dokumentumokat. E mellett a Könyvtár aktívan részt vesz a hazai és a nemzetközi könyvtárközi dokumentum ellátás rendszerében.
A könyvtár állománya több mint 600 ezer kötet. Az Országgyűlési Könyvtár a modernkori egyetemes történelem, a jogtudomány, valamint a politikatudomány hazai szakirodalmát teljességgel, a közgazdaság, a szociológia, és a statisztikatudomány hazai kiadványait pedig válogatva gyűjti. A kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek a magyar és az erdélyi országgyűlések dokumentumainak teljes körű gyűjtésére is, melyek a Magyar Parlamenti Gyűjteményben érhetők el.
Különlegessé teszik a könyvtárat speciális gyűjteményei: a magyar és külföldi parlamentek törvényhozási dokumentumai mellett az ENSZ és az Európai Unió hivatalos kiadványait és a szervezetekkel kapcsolatos szakirodalmat is beszerzi és szolgáltatja. Az Országgyűlési Könyvtár Muzeális gyűjteménye megközelítőleg 8.000 művet tartalmaz, melynek legszebb és legértékesebb köteteit az országházi és a könyvtári látogatók fogadására kialakított Ghyczy Ignácz Kiállítótérben őrzi.
A 150 férőhelyes könyvtár nagy olvasótermében 1.500 polcfolyóméteren közel 50.000 kötetes kézikönyvtári állományban böngészhet az olvasó. A 2022 decemberében megnyitott új olvasói térben nemcsak az elmélyült kutatásra, tanulásra alkalmas könyvtári férőhelyek száma bővült, de a könyvtárba beérkező legújabb hazai és külföldi szakirodalmat, mintegy 3000 kötetet is szabadpolcon találja meg az olvasó. A közelmúltban kialakított és online foglalható konzultációs szoba pedig a csoportos tanulás igényét hivatott kielégíteni.
A könyvtár folyamatosan bővülő discovery-típusú katalógusában nemcsak a nyomtatott formában hozzáférhető könyvekről és időszaki kiadványokról tájékozódhatnak az érdeklődők, hanem megannyi teljes szövegű, szabadon hozzáférhető vagy előfizetett adatbázisok részét képező elektronikus forrás és e-könyv is gazdagítja a keresés eredményeként kapott találati listát.
Ha nincs teljes szöveg a katalógusban megtalált külföldi forráshoz, úgy a Rapid-kérés segítségével ez is könnyen elérhetővé válik.
A könyvtár eddigi digitalizálási projektjei keretében előállított tartalmakat, mintegy 5 millió oldalt, egységes platformon, rendszerezett módon jeleníti meg a Magyar Jogi Portál.
Mind e mellett számos hazai és külföldi társadalomtudományi online adatbázis várja az érdeklődőket, melyek tartalmát a térítéses olvasójeggyel rendelkező felhasználók távolról is elérik.
A 2015-ben elindított Egyetemi-kutatóintézeti Program (EKUP) célja, hogy az Országgyűlési Könyvtár, mint tudományos szakkönyvtár a fő gyűjtőköreihez, azaz a jogtudományhoz, a politikatudományhoz és a történettudományhoz kötődő hazai felsőoktatási intézményekkel, valamint kutatóintézetekkel szoros szakmai együttműködést alakítson ki.
Az Országgyűlés elnöke, Kövér László által létrehozott Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése című ösztöndíjprogram 2011-ben indult. A népszerű nevén “Könyvtár, ami összeköt” program fő célkitűzése, hogy támogassa a Kárpát-medencében a fiatal magyar könyvtárosok határokon átívelő szakmai tevékenységét, segítsen olyan személyi hálózat kialakításában, amely alkalmas különböző könyvtárszakmai kérdések gyors és hatékony megoldására és ezzel is hozzájárul az anyanyelvi kultúra megőrzéséhez.
Összeállította: Varga Tímea és Villám Judit
Az Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár bemutatása
Nemzeti Könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár létrejöttét egy hazafias érzésű, felvilágosult mágnásnak, gróf Széchényi Ferencnek (1754–1820) köszönhette, aki a régi nemzeti könyvkincset országszerte és külföldön nagy anyagi áldozatvállalással felkutatta, és gyűjteménnyé egyesítette, majd közhasználatra bocsátotta. 1802. november 25-én kelt a könyvtár alapító okmánya, melyet egy nappal később a király is megerősített. Magyarország első nyilvános nemzeti közgyűjteménye és közintézménye a következő évben nyílt meg az olvasók és kutatók számára. A gyűjtemény mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket tartalmazott. Ez utóbbiak már a humanista bibliotékákban is jelen voltak, ún. járulékos gyűjteményként, ahogy az MTA Könyvtárához, vagy a párizsi nemzeti könyvtárhoz ma is szorosan hozzátartozik az éremgyűjtemény.
A magyar társadalom részéről hamarosan megindult az adományozás. A könyvtári dokumentumok mellett a bibliotéka gyűjtőkörébe nem illeszthető nagy mennyiségű tárgyat (érceket, kőzeteket, ásványokat, kézműipari remekeket, ipari és néprajzi objektumokat, fegyvereket stb.) is ajándékoztak az új intézménynek. Ez utóbbiak számára – a nádor kezdeményezésére – alapította meg a magyar országgyűlés az 1808/VIII. törvénycikkel a Magyar Nemzeti Múzeumot, mely tárgytípusok szerint különböző tárakra (osztályokra) tagolódott.
Az eltérő alapítású, különböző jogállású, gyűjtő- és feladatkörű két társintézmény 1846-tól több ütemben költözött be az addigra felépült Múzeum-palotába és közös főigazgatóság alatt fejlődött tovább.1949-ben a könyvtár kivált e közös főigazgatóság keretéből, s utóbb, helyileg is elkülönülve a múzeumtól, felköltözött a Budavári-palota F épületébe (1985).
Széchényi Ferenc egészen haláláig gyarapította a Nemzeti Könyvtárat. Különböző magánszemélyek, közösségek (társulatok, káptalanok, kanonokok, konventek,városok stb.) és vételek (sokáig Széchényi Lajos alapítványa) útján szintén bővült a téka: a Széchényi-állomány mellett a Jankovich-, az Illésházy-, a Horvát István-gyűjteménnyel, a Batsányi-, a Kölcsey-, a gróf Sándor Móric-könyvtárral, Vörösmarty, Petőfi, Arany János és más jelentős írók, költők, valamint tudósok és politikusok dokumentumaival, Todoreszku Gyula és Horváth Aranka régi magyar könyvgyűjteményével (1919), gróf Apponyi Sándor külföldi hungarika-gyűjteményével (1925), a bécsi udvari könyvtárból 1932-ben visszakerült 33 középkori kódexszel (pl. Anonymus Gesta Hungaroruma, a Képes Krónika, 16 darab corvina), s a 20-21. század folyamán is számtalan hagyatékkal, kéziratos kötettel, levelekkel, fényképekkel, ún. kisebb kéziratokkal, sőt újabb kódexekkel és nyelvemlékekkel. Ezen kívül nyomdai kötelespéldányok is gazdagították, mert egy udvari kancelláriai rendelet már 1802-ben felruházta kötelespéldány-joggal. Utóbb ezt a jogosultságot helytartótanácsi, majd törvényi szinten többször megerősítették (1804. 1897. 1929. stb.). Mind a könyvtár, mind a múzeum 1879-től lett állami költségvetési szerv, amely fontos lépés volt a téka további növekedése szempontjából.
A sokáig adományozónként elkülönülten tárolt dokumentumok egységes gyűjteménnyé formálása, valamint dokumentumtípusok szerinti szétválasztásának és feldolgozásának megindítása a harmadik könyvtárőr, Mátray Gábor nevéhez fűződik. (Korábban egyedül a Széchényi-féle könyvekről és kéziratos munkákról készült nyomtatott katalógus.) Idővel többször változott a katalogizálás és a jelzetadás módja, mígnem kialakult a mai rendezett állomány, melynek nagysága mára elérte a 10 millió egységet.
A múzeumban tárgytípusonként, társintézményében, a bibliotékában dokumentum-típusonként jött létre több osztály: a könyvgyűjtemény; az önállósult Kézirattár (1860 körül), melyhez 1882-től fényképgyűjtemény is csatlakozott; a családi archívumokból és egyéb okleveles anyagból kialakult Levéltár (1882); a hírlapokat és a folyóiratokat felölelő Hírlaptár (1884). A 20. században létesült a Zeneműtár (1929), a Régi Magyar Könyvtár (1934); az Aprónyomtatvány Tár (1935), a Térképtár (1939), a Színháztörténeti Tár (1949); az 1980-as évek elejétől folyamatosan gyarapodva az 1996-ban megnyitott OSZK múzeum, majd a tárgyi címergyűjtemény (20. század vége – 21. század eleje).
A nemzeti téka gyarapítását és bibliográfiai feldolgozását végző osztályok, valamint az állományvédelmet biztosító műhelyek a 20. században jöttek létre. A hungaricumok gyűjtése mellett pedig1952-től egyéb országos feladatok is hárultak a könyvtárra: a központi katalógus létrehozása, a könyvtárközi kölcsönzés és a nemzetközi könyvforgalom szervezése, majd a vári felköltözés után a különféle évfordulókhoz, látogatásokhoz (pl. II. Erzsébet angol királynő magyarországi tartózkodásához) és rendezvényekhez kapcsolódó időszaki kiállítások gondozása, vagy a digitális könyvtár és képarchívum megteremtése és működtetése.
A könyvtár látogatását, a kutatók kiszolgálását ugyan korlátozottan, de szinte a kezdetektől igyekeztek biztosítani a munkatársak valamelyik munkaszobában. Külön olvasóterem csak 1866-ban létesült, 1950 után pedig önálló hírlapolvasó termet alakítottak ki. A Budavári-palotában már többféle olvasóterem biztosítja az olvasók és kutatók nyugodt munkáját.
A rendezett állomány, valamint a szabályszerű működés a tudományos kutatást szolgálta és szolgálja ma is, melybe már a kezdetektől bekapcsolódtak a könyvtár munkatársai. Ez irányú tevékenységüket a könyvtártörténeti és bibliográfiai kiadványok sorozata, számos könyv és tanulmány, valamint az 1876-ban a Nemzeti Könyvtár saját kiadásában megindított, máig fennálló Magyar Könyvszemle című könyvtártudományi folyóirat tanúsítja.